Sándy Gyula
1868-1953

 

Eperjesen született 1868. július 25-én. Édesapja festõmûvész és evangélikus gimnáziumi tanár volt. Egyik apai nagybátyja, Ferenczy József sárospataki református esperes volt, másik pedig a szobrász Ferenczy István. Szellemi, mûvészeti és tárgyi örökségük egyaránt meghatározó volt a Sándy család életében. A kultúra és az evangélikus egyház iránti szenvedélyes és felelõs szeretet a család több tagját, így Sándy Gyulát is jellemezte. Tanulmányait Budapesten végezte: a budai Evangélikus Elemi Iskolában, majd a II. kerületi Fõgimnáziumban tanult, azután a József Mûegyetemen szerzett építész oklevelet, többek között Komor Marcell, Jakab Dezsõ, Hegedûs Ármin, Jámbor Lajos évfolyamtársaként. Mesterei, Schnédár János, Steindl Imre, Pecz Samu hamar felfigyeltek a szorgalmas, igyekvõ hallgatóra. A mûemlékvédelem hõskorában, a virágzó historizmus idején nem csoda, hogy a középkori építészet elszánt híve, Steindl mellé szegõdött, s kõfaragóterveivel már hallgató korában részt vett az Országház építésében. Pályakezdõ építészként professzora, Pecz Samu irodájában dolgozott, nem csak szerkesztõként, de statikusként, mûvezetõként, szellemi társként is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szenvedélyesen fényképezett, elsõ gépét maga építette. Az utazásai során felkeresett épületeket, mûemlékeket és érdekességeket, a maga tervezte házakat, templomokat építés közben is dokumentálta. 1892-ben eljegyezte, majd feleségül vette Grunewald Natáliát, aki megértve férje hivatástudatát, gyermekeik nevelése mellett is minden törekvésében támogatta õt.
1889-99 között mûegyetemi tanársegéd volt Pecz Samu Középítéstani Tanszékén. 1899-1914 között a Felsõ Építõipariskola tanára, majd 1914-tõl 1939-ig, nyugállományba vonulásáig a Mûegyetem II. Épületszerkezettan Tanszékének nyilvános rendes tanára volt. Ekkor jelentette meg Fejezetek az épületszerkezetek körébõl és Újabb és különleges épületszerkezetek c. igényes tankönyveit, illetve Épületszerkezettani táblák címmel mûegyetemi elõadásainak legnagyobb részét.
Számos társadalmi, szakmai és egyházi tisztséget töltött be, pl. a Magyar Mérnök és Építész Egyesület titkára volt, az Evangélikus Egyházegyetem fõépítésze, a nagytarcsai evangélikus gyülekezet felügyelõje. Minden fórumot felhasznált arra, hogy egy-egy budapesti épület vagy városrész sajnálatos hibáját orvosolni lehessen. Sokat publikált, részt vett az elsõ hivatalos építési szabályzat létrehozásában.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fiatal építészként számos nemzetközi és hazai pályázaton részt vett - esetenként barátjával, Foerk Ernõvel közösen -, és díjakat nyert. Néhány mûemlék-felújítási feladat után rengeteget tervezett: iskolát, kórházat, postát, kultúrpalotát, raktár- és mûhelyépületet, borpincét, bérházat, köztéri szobrok és síremlékek építészeti részleteit. Egyik ifjúkori vágya - várat, kastélyt tervezni - nemcsak a daruvári kastély esetében teljesült, hanem vissza-visszaköszön középületein is. Másikra pedig - templomot építeni - több tucat lehetõsége adódott. Templomainak sikere talán a magyar építészeti hagyományban gyökerezõ, mégis letisztult formák és a korszerû mérnöki szerkezetek
(héjszerû boltozatok, vasbeton …) összhangjában és Sándy egyházához való hûségében rejlik. Tanácsadással, tanulmányok megjelentetésével is segítette az evangélikus templomépítészetet. Külön súlyt fektetett az építészeti és belsõépítészeti tervek összehangolására, a liturgiának legmegfelelõbb elrendezésre. Szerzõként részt vett a XX. század legnagyobb evangélikus könyvvállalkozásában, a Kemény-Gyimesy féle Evangélikus templomok c. kötetben.
A II. világháborúban, Budapest ostromakor találat érte házát. Elpusztult terveinek, fotóinak jelentõs része, dolgozószobájának berendezése. Üzenetnek érezte, hogy a romok eltakarításakor, egy kidõlt ajtólap alá szorulva megtalálta elveszettnek hitt körzõkészletét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amerikában élõ lánya számára kezdte írógépelni emlékiratait. Aprólékos részletességgel írt családtagjairól, mestereirõl, a Pecznél töltött évekrõl, kora Budapestjének városrendezési kérdéseirõl, utazásairól, pályázatairól, elsõ megvalósult terveirõl. A visszaemlékezés sajnos torzó maradt, de így is élvezetes olvasmány, mely érzékletesen idézi meg egy letûnt kor világát. (A memoárt a Magyar Építészeti Múzeum a Lapis Angularis címû kiadványsorozat következõ kötetében tervezi megjelentetni.)
Sándy Gyula tervanyaga és a visszaemlékezés 2000 és 2003 között került a családtól a Magyar Építészeti Múzeum tulajdonába, Foerk Ernõvel folytatott közös munkásságának dokumentumai pedig részben a Foerk-hagyaték révén.

Tevékenysége fontos és gazdag fejezete a magyar építészet XIX-XX. századi történetének.

Sándy Gyula.
1868-1953

Kurátorok
Zászkaliczky Zsuzsanna - Evangélikus Országos Múzeum
Hadik András - Magyar Építészeti Múzeum

Restaurátor
Feledi Zsuzsa - Magyar Építészeti Múzeum

mai nagyítások
Barka Gábor - Magyar Építészeti Múzeum Installáció,
Látvány Ágoston István Támogató Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma
Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
Hünnebeck Hungária Kft.

Köszönet
Mester Borbála